LUPITA, a guadalupei Szűzanya

Tavaly ősszel Mojzer György atya nálunk való vendégeskedése alkalmával beszélgettünk a mozaikozásról és mutattam neki pár képet az eddig készült munkáimról. Említettem neki, hogy egyszer szívesen készítenék egy szent képet is. Gyermekkori emlékeiből rögtön a  guadalupei Szűzanya jutott eszébe. Így esett a választás Lupitára, felajánlottam mozaikból való kirakását.Több szempont is vezérelt a reprodukció elkészítésére.

Az egyik az, hogy 12 éves üvegmozaik kézműves pályafutásom során úgy éreztem, talán most jutottam el odáig, hogy kipróbáljam magam vajon képes vagyok-e  egy ilyen óriási volumenű mozaik képet kirakni, nem beszélve Lupita keletkezésének történetéről, ami engem is nagyon megérintett.

A másik az, hogy számomra fontos, hogy valamin mindig dolgozzak ügyködjek, valamit létrehozzak. Ebben a technikában találtam magamra és tudom leginkább kifejezni az érzéseimet.

Eme két szempont alapján vágtam neki a Szűzanya elkészítésének. 

A részletgazdag, 125x72 cm-es képet 80 munkaórámba telt kirakni, amely 2 hónapig tartott, mert közben munkába jártam, a két kislányomat neveltem és a háztartást is vezettem. Ezen elfoglaltságaim mellett ez a magamtól lopott 80 óra óriási energiáimat felemésztette.

Sokan nem tudják, hogy egy üvegmozaik kocka 2x2 cm méretű,melyeket sokszor 3-4 részre törtem törőfogóvól, egyesével szabva és helyezve mindet a megfelelő helyére, amely nagyon sok időt igényelt.  Lupita arca és keze síküvegből készült, nagyon apró darabokból szabva, melyek kirakása 6 illetve 4 órába telt.

A kirakás alatt szárnyaltam, sokszor teljes flow-ba kerülve, de néha azt is éreztem, hogy nagyon kimerítő és óriási ez a munka és milyen buta vagyok, hogy ilyet elvállalok......Volt, hogy azt éreztem, megtisztultam bűneimtől és potyogó könnyekkel rakosgattam a mozaikszemeket, de volt, hogy a csudába kívántam az egészet. Azt éreztem, hogy mennyi időmet elveszi és mit kapok cserébe? Ismervén a kép piaci értékét, a  beletett munkaórákat, felhasznált mozaikokat és segédanyagokat. 

Ezen őrlődéseimben fogalmazódott meg bennem, hogy ez a mozaikkép, a Szűzanya  maga, egy nemes célt kell, hogy szolgáljon. Eszembe jutott 50 éves sógornőm, akinél nagyon rosszindulatú mellrákot diagnosztizáltak és az ő 1 éves pici lánya, a keresztlányom...

Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezt a képet a Jóistennek szeretném felajánlani a daganatos betegek gyógyulásáért.

Elképzeltem, hogy a Szűzanya mindig ott fog tündökölni a templom belső, jól látható falán, ahova mi, hívők odamehetünk, láthatjuk és imádkozhatunk betegeink vagy saját magunk gyógyulásáért. 

Hogy mit érzek most és ezért a képért mit kaptam cserébe?

Örömöt, boldogságot és hálát, mert rájöttem milyen gazdag is vagyok az áldásokban. 

Szeretettel,

Viki